Történetünk

Anno 2002-ben egy eléggé mogorva téli hétvégén – most mit szépítsem – aljas részegen arról vitatkoztunk hárman (Nádai G, Marlok T és Both A), hogy elegünk van, nem tudjuk tovább tűrni - az átlag fiatal, hangot néha felemelő, de amúgy végtelenül nihilista-semmittevő attitűdjével - azt a lehetetlen helyzetet, hogy „Solymáron nem lehet semmit csinálni”. Én erre azt is hozzáfűztem, hogy „Ja, meg elegem van abból, hogy mindenhol büdös van!”. Erre mindnyájan megegyeztünk, hogy „Ja, az sem jó!”. Tehát, ha valaki kíváncsi az első lépésre, ami a „Homok” megalapításához vezetett, nos, ez volt az. Aztán egy-két hónapig semmi. De legbelül mindhármunkban ott motoszkált a dolog és végül egy hétvégén a Marlok T-ből kitört, hogy „Csináljuk meg, tudok egy üres telket!”. Gyakorlatilag innentől kezdve nincs megállás. Beindultak a könyöklések a bürokrácia labirintusában, ami jelentem nem múlt el nyomtalanul, még néha most is rám jön a hányinger… Ja, meg a név! Az úgy volt, hogy 2002-ben már két éve üzemelt az udvarunk hátuljában a VIP klubom a „Gettó”, ahol az ötlet megszületését követően gyakran összeültünk és heves – fröccsözés – „bréjnsztorming”-ok keretében agyaltunk azon, hogy mi legyen, és mi ne. A Marlok T amúgy egy ilyen alkalommal közölte, hogy „Én tudom, mi kell a népnek, majd én leszek a dj!”. De ez csak érdekesség… A nevet (Elízium) már nem tudnám megmondani pontosan, hogy ki nyögte be – asszem én –, számtalan lehetséges lőzung mellett, de – mint még előtte soha – szinte azonnal kompromisszum született. Utóbb kiderült azért, mert mindenki társította a nevet valamihez. Volt, aki az eredeti jelentését használva gondolkodott róla és volt, aki túl sok fantasy könyvet olvasott… A továbbiakban már nem történt semmi olyan, amiről le kellene rántani a fátylat. Megnyitottunk és attól kezdve már veletek együtt éltük át az eltelt időt. Mindig volt velünk valaki, hogy legyen kivel megosztani azt a sok-sok élményt, ami ránk zúdult. Persze volt olyan is, amikor azt gondoltuk, hogy teljesen egyedül vagyunk, azonban ilyenkor is mindig kiderült, hogy nem, mert valaki alszik a bozótban és előjön majd… …de ha más nem, a Tokodi Jóskabá mindennap keresztülfutott a helyen, hála neki! Sok sikert kívánok az új tulajdonosoknak, nektek meg azt, hogy legalább olyan sok szép emléket gyűjtsetek be az Elízium Sörkertben, mint amennyi nekem van.

Utolsó frissítés ( 2009. September 28. )